Kovács Ákos honlapja

Köszönök mindent Anya!

Ő volt

Ő volt az, Ki életemet adta,

Csodás gyermekkoromat is Tőle kaptam,

Ő csak nekem élt, nem volt neki senki más,

Most mégsem ölelhet már át.

Elment, néhány éve itt hagyott,

Azóta én nem a régi vagyok,

A szívem, s a lelkem nem látható,

Csak a test maradt, ami még tapintható.

A szívemben kihalt remény, üresség,

Ma már testem sem bánná, ha pokolra űzetnék,

Nincs már nekem semmi a világon,

Elhervadtak a csodaszép virágok.

S a temetőben a sírodon, hiába áll friss virág,

Nélküled soha nem lehet színes a világ,

Az üresség nagyobb, mint bármely óceán a föld kerekén,

Mondd, hogy visszajössz, vagy, hogy hol keresselek én!?

Kovács Ákos

Veszprém, 2004.07.12.